A találkozónak az Önkormányzat épülete adott otthont. Az üdvözlő beszédet követően megismerhettük Amersfoort rövid történetét. Megtudtuk, hogy az utóbbi évtizedekben gyors fejlődésnek indult a város, a lakosság számának növekedése előtérbe helyezte a helyi közösségek, a társadalmi kohézió megerősítésének fontosságát. Az egyedüllét lehet jó, de a magány egy lefelé húzó örvény, ami nemcsak egyéni probléma. A társadalomtól elzárkozó emberek nem vesznek részt a helyi döntésekben, ami már a demokrácia kárára megy.
A bemutatkozás és „jégtörő” gyakorlat után a vezető szakértő, Elisa Filip összegezte a projekt eddigi életútját és ismertette a partnerek előtt álló feladatokat.
A műhelymunkát Sally Kneeshaw, az URBACT Ad Hoc szakértője vezette. A Integrált Befektetési Tervek végső felülvizsgálata volt a téma. Ennek keretében a partnerek előbb kis csoportokban, majd közösen megvitatták a saját Integrált befektetési tervük / Folytonossági tervük erősségét és kockázatait.
Az erősségek között említésre méltók a megújult közösségek, közösségi terek és megerősödő társadalmi párbeszéd. A kockázatok között visszatérő elem volt az eredmények finanszírozásának bizonytalansága, a politikai változásokkal együtt esetlegesen változó kultúrpolitika, a résztvevők motivációjának csökkenése.
A következő programban Elisa Filippi arra kérte a résztvevőket, hogy ismertessék, hogyan tervezik a projekt utóéletét, és értékeljék, mennyire valószínű, hogy a tervezett intézkedések egy éven belül teljesülnek. A partnerek mindegyike tervezi a projekt keretében megszületett együttműködések fenntartását valamilyen formában, és a tervek teljesülésével kapcsolatban is derűlátóak voltak.
Délután a tanulmányi séta a belvárosba vitt, majd az újabb városrészben látogattunk meg a Community Centre 't Klokhuis közösségi házat, ahol részt vettünk egy közösségi rendezvényen. Megtapasztalhattuk az utca színház és a közös étkezés közösségteremtő erejét.
A második nap is az Önkormányzat épületében kezdődött a Polgármester és a vezető partner köszöntő beszédével. Ezt követte a konferencia Elisa Filippi moderálásával. Kezdő gondolatában Szókratészt idézte, hogy a városokat nemcsak azért hozták létre, hogy az emberek együtt élhessenek, hanem hogy jól élhessenek együtt. Hangsúlyozta, hogy a magány személyes és gyakran láthatatlan. Az önkormányzatok nem tudják ezt pusztán eseményeken megszüntetni, de bizalmat építhetnek, teret biztosítanak, támogathatják a helyi kapcsolatokat, és olyan feltételeket teremthetnek, ahol az egyébként láthatatlan emberek láthatóvá és összekapcsolódhatnak.
A bevezetőt követően a partnertelepülések bemutatták saját eredményeiket:
- Újbuda: a projektből valódi közösség és hosszú távú együttműködés alakult ki;
- Dubrovnik: a turizmus által dominált városi környezetben új közösségi és kulturális tér jött létre;
- Bielsko-Biała: a helyi identitás és a közintézmények iránti bizalom erősítésére törekedett;
- Sandyford: a soknemzetiségű üzleti negyedben közösségi kapcsolatokat épített;
- l’Horta Nord: tíz település közös kulturális identitást alakított ki;
- Amersfoort: a kreatív kezdeményezések segítségével a magányosság kérdésének társadalmi feldolgozását támogatta.
Elisa személyes záró elmélkedése kiemelte a hálózat érzelmi dimenzióját: a RECUP új kérdéseket, kapcsolatokat és kölcsönös tiszteletet teremtett, segítette a közös tanulást.
A következő kerekasztal beszélgetés témája a kulturális alapú társadalmi kohézió volt. A konferenciát Judith Merkies nyitotta meg, aki az európai magányosság-politikákról beszélt. Előadásának egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a stratégiák és célkitűzések önmagukban nem elegendőek. Szükség van olyan helyi kezdeményezésekre, amelyek a politikai szándékot összekötik az emberek mindennapi életével. Erre jó példa a RECUP projekt.
A szakértők megegyeztek abban, hogy:
- a magányosság minden korosztályban jelen van;
- a megelőzés gazdaságilag is kifizetődőbb, mint a későbbi problémakezelés;
- a kulturális és társadalmi hatásokat nem lehet kizárólag számokkal mérni;
- a történetek, személyes tapasztalatok és kapcsolatok ugyanannyira fontos bizonyítékok;
- egy projekt valódi értékét az mutatja meg, hogy mi marad fenn a támogatási időszak után.
A beszélgetés során egyetértés alakult ki abban, hogy a közösségi kapcsolatok, a bizalom és a helyhez való kötődés alapvető elemei a társadalmi kohéziónak. A kulturális programok önmagukban nem oldják meg a magányosság problémáját, de jelentős szerepet játszhatnak a kapcsolatok kialakulásában és a magány megelőzésben.
A tanulmányi látogatás a Mondriaanhuisban folytatódott, összekapcsolva a város kulturális örökségét a kortárs társadalmi kohézió témájával. A látogatás bemutatta, hogyan működhet egy kulturális intézmény múzeumként és városi identitás helyszíneként is.
A Következő állomás a KOSMIK közösségi tér volt, ahol fiatal helyi művészeti és közösségi kezdeményezéseket támogatnak. Közös énkléssel zártuk az eseményt, ahol személyesen is megtapasztaltuk, hogyan teremthet a kollektív kulturális tevékenység kapcsolatot azok között, akik talán nem is ismerik egymást.
A RECUP projekt legfontosabb tanulsága, hogy a magányosság nem pusztán egyéni probléma, hanem városi és közösségi kihívás is. A részt vevő városok bebizonyították, hogy a kultúra, a közösségi terek, a helyi partnerségek és a lakosság bevonása képes erősíteni az összetartozás érzését. A projekt legnagyobb öröksége nem elsősorban a létrejött dokumentumokban, hanem az új kapcsolatokban, együttműködésekben, bizalmi hálózatokban és a közös tanulásban rejlik. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a jövő városainak nemcsak jól működő infrastruktúrára, hanem erős emberi kapcsolatokra és befogadó közösségekre is szükségük van.
